2013. július 21., vasárnap

Új melegellenes őrület Szerbiában


Napról-napra egyre több olyan bankjeggyel találkozhatunk Szerbiában, amin az a bélyegzett felirat áll, hogy ,,Ezt a bankjegyet MELEGEK használták. Amennyiben ez önt zavarja, adja át másnak."

(Kattints a nagyobb méretért.)
Vajon ez mennyire számít újdonságnak? A válasz: Semmenyire! Pár évvel ezelőtt Amerikából indult ez az őrület és a tavalyi év őszében tetőzött(!), amikor kb. 4000 tíz dolláros volt ilyen bélyeggel ellátva. 

 
Láss csodát, Amerikában nem volt szükség nagyobb ellenakcióra, mert a lelkiismeretes polgárok beszállították ezeket a bankjegyet a legközelebbi bankba.

Arról jelenleg nincs becsült adat, hogy hány ilyen bankjegy keringhet Szerbiában, de az biztos, hogy ez az akció is, mint ahogyan az Amerikai testvére, -már csak a bankok és a pénzverde nemtetszése miatt- meglehetősen rövid életű lesz. 

2013. június 15., szombat

A melegek nem egyenjogú állampolgárok – hatalmas botrány az Oroszoknál

A "fejlett" nyugat erős nyomása nem hatotta meg Putyint és az Oroszokat. A világ talán legszigorúbb homoszexuálisok elleni törvényét fogadták el. Az orosz duma 450 képviselőjéből 436-an szavaztak igennel a jogszabályra, egyben szigorítottak is a büntetési tételeken. 


Az orosz képviselőház (duma) kedden elfogadta az úgynevezett nem hagyományos szexuális kapcsolatok fiatalkorúak körében való propagálását tiltó törvényt, sőt lényegesen szigorított a büntetési tételeken.

Az Orosz törvények kimondják, hogy aki megsérti a hívők vallási érzelmeit, az három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. A jogszabály megszületésében a Pussy Riot orosz punkegyüttesnek a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban tartott tavalyi akciója is szerepet játszott. Törvényben tiltották be Oroszországban a homoszexuális kapcsolatok népszerűsítését.
 

A büntetés magánszemélyek esetében 4-5 ezer rubel, azaz cca. 30 ezer forint, ha az elkövető valamilyen jogi személy vagy szervezet, akár 800 ezer rubeles, (ami több mint 5 millió forintos büntetést)is kiróhat rá a bíróság. Ha pedig valaki a sajtóban vagy az interneten népszerűsíti a homoszexualitást, még ennél is nagyobb büntetésre számíthat.
Oroszországban 1993-ig bűncselekmény volt melegnek lenni.

A Szovjetunió szétesése után megszűnt a homoszexualitás mint bűnügyi tényállás, a melegeket azonban továbbra is megbélyegzik.
A törvény tárgyalása alatt a duma épületénél a jogszabály ellen és mellett tüntető csoportok csaptak össze egymással, a rendőrség összesen 20 embert állított elő. Nyikolaj Alekszejev, az eddig sohasem engedélyezett moszkvai melegfelvonulások szervezője szerint a keddi csak a kezdete az összetűzéseknek: az aktivista közölte, hogy szervezete a strasbourgi emberi jogi bíróságon fog panasszal élni a törvény ellen.

A törvény elfogadása után közleményt adott ki az Amnesty International is, amelyben keddet az orosz véleménynyilvánítás szabadságának sötét napjaként emlegetik. A világ legnagyobb emberi jogi szervezete szerint a törvény azt mutatja, hogy Oroszországban egyre szűkebbre szabják a véleménynyilvánítás szabadságát. "Az állami dumában kedden megszavazott büntető jogszabályokkal az orosz kormány szánalmas kísérletet tesz arra, hogy az orosz társadalom legreakciósabb elemeinek hízelegve növelje népszerűségét, az alapvető jogok és az egyéni identitás megvallásához fűződő jog rovására" nyilatkozta az Amnesty International.

Törvényben fogják megtiltani Oroszországban, hogy meleg párok orosz gyerekeket fogadhassanak örökbe – jelentette be hétfőn Szergej Nariskin, az orosz alsóház elnöke az Interfax jelentése szerint.

A tervezett jogszabály, amelyet várhatóan a jövő héten fogadnak el, azt is kizárja, hogy homoszexuális, leszbikus párok külföldről adoptálhassanak orosz gyerekeket. Vlagyimir Putyin elnök korábban élesen bírálta azt a franciaországi szabályozást, amely az azonos nemű párok számára is lehetővé teszi gyermekek örökbe fogadását.


forrás: Hír.ma

2013. május 7., kedd

A 18. Budapest Pride pályázati felhívása

PÁLYÁZAT! Vezess műhelybeszélgetést, fórumot, vitát a 18. Budapest Pride-on!


A Budapest Pride Fesztiválnak szerves részét alkotják a minden évben megrendezésre kerülő különböző témájú beszélgetések, fórumok és viták, amelyek most az immáron tizennyolcadik alkalommal megrendezett fesztiválon július 1. és július 5. között, hétfőtől péntekig lesznek megtartva, több budapesti helyszínen is, előre láthatólag délután 5 órai kezdéssel.

 


Légy kreatív, alakítsd te is a fesztivált, pályázz! 

A pályázatnak (max. 1 oldal) tartalmaznia kell a következőket:
  • a workshop témája, szerkezete, céljai 
  • rövid leírás a workshopot vezető személyről és/vagy szervezetről
  • workshop időtartama (1–3 óra)
  • technikai igények
  • workshop nyelve
  • vidékieknek utazási költség/igény szállásra Budapesten

A Budapest Pride Fesztivál idén a csoportok közti szolidaritást és az önmagunkért való kiállás fontosságát helyezte a középpontba.

 

Fontosnak tartjuk, hogy a workshopok témájában is megjelenjen üzenetünk, így például szívesen látnánk beszélgetéseket az alábbi témákban:
  • elnyomás az LMBTQ közösségen belül, pl. rasszizmus, transzfóbia, nőgyűlölet, párkapcsolati erőszak 
  • feminizmus és az LMBTQ aktivizmus kapcsolata
  • mai oktatási rendszer és LMBTQ fiatalok helyzete
  • LMBTQ aktivizmus Budapesten kívül (pl. vidéki városokban, határon túl)

Terveink szerint összesen kb. 15 workshopot tartanánk, és célunk, hogy ezek a beszélgetések minél interaktívabbak legyenek és minél kötetlenebb hangulatban teljenek.

A pályázatok leadási határideje: 2013. május 20. hétfő. A beérkező anyagokról június 1-ig fogunk visszajelezni. A pályázatokat a workshop@budapestpride.hu e-mail címre várjuk!

Addig is, ha bármi kérdésetek van, szeretnétek tanácsot kérni, megkérdeznétek, hogy mennyire illik az ötletetek a kiíráshoz, ne riadjatok vissza, nyugodtan írjatok nekünk!



forrás: Budapest Pride

2013. március 1., péntek

Udvarhelyen és élnek LMBTQ emberek




Fogadjatok egy duplán kisebbségi témát, igaz, most nem Szerbiából, hanem Romániából.

Egy udvarhelyi (Románia) meleg fiatalemberrel beszélgettünk;



„Önmagad elől nincs amiért menekülj. Én már próbálkoztam több országban is letelepedni és újrakezdeni az életet, de a honvágy mindig hazahozott. Szeretek itt élni. Nem természetes, de nem betegség, ez egy állapot. Mivel tudom hogy ez genetika, már nem akarok változtatni rajta. A nevem legalább Vigh, de a történetem nem annyira."  vallja Vigh Zoltán. 
Egy olyan székelyudvarhelyi homoszexuális fiatallal beszélgettünk, aki beállítottságát nyíltan felvállalja - tudtunk szerint ezzel egyedül van. 

Mikor találkoztál ezzel az érzéssel? Milyen volt a felismerés? 
Olyan 14-15 évesen, serdülő koromban éreztem, hogy van valami. A családommal Magyarországra mentünk kirándulni, ahol ismerősöknél szálltunk meg. Egy húszéves sráccal aludtam egy szobában, s amivel addig csak a gondolat szintjén játszottam el, egyik éjszaka megtörtént. Nem provokált, ajánlkozott, és én belementem. Ez volt az első alkalom, amikor testi kapcsolatom volt. 

Próbáltál küzdeni a másság ellen, vagy felismerted, és elfogadtad ezt az állapotot?
Eleinte nem fogadtam el magamat sem. Úgy gondoltam már tizenöt évesen, hogy a családomnak tudnia kell róla. Közöltem velük, hogy mit érzek. Azonnal kiraktak az utcára, közölték, hogy többé nem vagyok a gyerekük. Tizenöt évesen az iskolát is abba kellett hagynom. 


Mit vártál volna a családtól? 
Segítséget és megértést, semmiképp sem azt, hogy utcára tegyenek. Eleinte nem tudtam kezelni a helyzetet, jöttek az öngyilkossági kísérletek. Csíkszeredába, a pszichiátriára kerültem, majd évekig az utcán éltem.
Többszöri öngyilkossági kísérlet után gondolkoztam csak el azon, hogy rólam van szó, és ezen csak én változtathatok. Lassan beletörődtem, és elfogadtam a helyzetemet, mert úgy gondoltam, ugyanolyan ember tudok lenni, mint más. Tíz évig éltem távol a családomtól, majd apám meghalt, anyám pedig megbékélt, és hazajöhettem. 

A városban ismersz még olyan hozzád hasonlót, aki nyíltan felvállalja, hogy meleg? 
Nem, senkit, pedig 2013-ban ennek nem így kellene lennie, akármilyen kisvárosban is élünk. Sokan jöttek, hogy ez egy betegség, és ezt lehet kezelni, gyógyítani. Ez hülyeség.
Rengetegen vannak, akik nem vállalják fel a másságukat, családot alapítottak, hogy palástolják az igazi arcukat. Én is megtehettem volna, de ezzel nem értek egyet, nem tartom etikusnak becsapni az embereket vagy magunkat. 

Sokan vannak Udvarhelyen is? 
Persze, sokat ismerek. Rengeteg a 18-50 év közötti férfi, aki a saját neméhez vonzódik csak nem vállalja fel az érzéseit. Pontos számot nem tudok, de száz és kétszáz között vannak. Ezek azok, akiket személyesen ismerek, mert kapcsolatban voltunk vagy csak tudom, mert beszélgettünk.
Természetesen nem kezdhetsz ki mindenkivel, de azért sok emberrel leülök beszélgetni ezekről a dolgokról. Pár éve volt egy olyan tervem, hogy a nagyvárosok mintájára létrehozok egy nonprofit szervezetet a melegekért, de ahogy mondják: egy fecske nem csinál tavaszt. 

Udvarhelyi vonás a prűdség? 
Inkább annak mondanám, mert itt van nem messze Csíkszereda, és ott az emberek már nyitottabbak, annyira nem lekezelőek, nem elítélőek. A mai napig is olyan problémákkal küzdök, amik abból erednek, hogy vállalom a másságot. Például nem kapok munkát.
Van egy négyéves pincér-báros diplomám és 15 év tapasztalatom, de egyszerűen nem alkalmaznak. Primitívek az emberek, azt kérdik, hogy egy buzi hogy lehet pincér? Én nem értem mi köze van egyiknek a másikhoz. 

Ha új helyre jelentkezel, előre szoktad mondani, hogy más vagy? 
Igen, én már úgy megyek oda, hogy azt mondom, hogy van ennyi év tapasztalatom, de van ez is. Úgy gondolom, jobb első perctől nyílt lapokkal játszani, minthogy később kiderüljön, s azért rúgjanak ki. De idáig el sem jutunk, mert eleve nem alkalmaznak. 

Rossz néven veszed, ha lebuziznak? 
Nem, bár függ attól, hogy milyen kifejezést használnak. Régebb volt olyan, hogy az utcán vagy a kávézóban is beszóltak. Engem akkor sem zavart ez, inkább azoknak volt kényelmetlen, akikkel éppen egy társaságban voltam. Engem ezek a kifejezések vagy titulusok nem zavarnak, ha egyszer az vagyok, akkor ez van. 

Mi volt a legnagyobb kellemetlenséged a másságod miatt, például vertek meg emiatt? 
Nem, megfenyegetve voltam, de tettlegességre soha nem került sor. Viszont nyitottam saját céget és megpróbáltam egy bárt működtetni a régi Vegas helyén (a II. Rákóczi Ferenc és Budvár utcák sarkánál – szerk.megj.).
Három évig ment, de akkor Szőke László (újságíró – szerk.megj.) a blogjára olyan rágalmazásokat tett fel, hogy én azért nyitottam a bárt, mert közel van az iskolához és kiskorúakat pedofíliával rontok meg. Ebből lett egy ügy, de nem volt bizonyíték, ejtették a vádakat. Ez után érezhetően megcsappant a forgalom, és már nem bírtam működtetni. 

Mostanra túl vagy pár dolgon, hogy éled most a mindennapokat? 
Öcsémmel és anyámmal élek, de nem mondhatom, hogy boldog vagyok. Nem tudom úgy megélni a másságomat, ahogy szeretném, mint például nyugaton, hogy elmegyek egy étterembe, ahová csak olyanok járnak, és egyszerűen felszabadulhatok.
Engem leginkább az zavar, hogy annyi hozzám hasonló van itt is és mégsincs, akivel leüljek nyíltan beszélgetni. Felénk elég beszűkült tudatúak az emberek. Azt érzem, hogy nem is fogják soha úgy elfogadni a másságot. Egy gyilkost most is jobb szemmel néznek vagy jobban tolerálják, mint azt, hogy valaki vállalja, hogy más. 

Jelenleg van párod? Ő vállalja? 
Igen, van, de sajnos ő sem vállalja. A két család és a szűk baráti kör tud rólunk, de nyilvánosan nem mutatkozunk. Ha valakivel együtt élsz, és mellette döntöttél, akkor azt nincs amiért szégyellni, de nem kényszeríthetem olyanra, amit nem akar. Azt mondta velem van, ragaszkodik, de nem fogja felvállalni. Ez nehéz, és kínos nekem, de ez van. 

Hogy ismerkedsz, amikor társat keresel? 
Most rengeteg társkereső oldal van, sokkal egyszerűbb, mint régebb. Ezelőtt 15 évvel az első ilyen lehetőség a Heti Hirdetőben volt. Én voltam az első s az egyetlen a Hölgyek és Urak mellett a Más kategóriában.
Ez így volt másfél évig, majd elkezdtek írogatni az emberek. Nem feltétlenül udvarhelyiek, bár voltak páran. Leginkább Kovászna megyéből, Szentgyörgyről, illetve Gyergyóból, Csíkszeredából. 

Buliban hogy működik az ismerkedés? Van valami saját jel, vagy gesztusok, amiből egymásra ismertek? 
Nem, az is egy tévhit, hogy ha egy férfinak nőies gesztusai vannak, jól öltözött, ápolt vagy a hanglejtése nőies, akkor ő meleg. Tőlem is kérdezték, hogy hogy tanultam meg így beszélni, de ez nem megtanulás kérdése, születésem óta így beszélek.
Én le szoktam tesztelni az embereket. Ha valaki tetszik, akkor előadok egy sztorit a másságról és ha úgy áll hozza, hogy „mocskos buzik", akkor tudom, hogy tárgytalan, de ha kíváncsi, akkor még lehet valami belőle. 

Hogy nézel a heteró férfiakra, neked az a természetellenes? 
Nem, nincs semmi bajom sem a heteró férfiakkal, sem a heteró nőkkel. Sőt, a heteró férfiak sokszor jobban bejönnek, mert olyan elérhetetlennek tűnnek. Nem csak melegekkel volt dolgom, hanem több heteróval is. Volt, akinek csak a helyzet hozta és kipróbálta, de akadt olyan is, aki azért keresett meg, mert a kíváncsiság hajtotta. 

Szerinted miért van, hogy a leszbikusokat jobban elfogadják, mint a meleg pasikat? 
Ha megnézzük, hogy kik azok, akik lenézik a melegeket, akkor rájövünk, hogy a nagy részük férfi. A férfiak többsége perverz, és izgatja két nő együttléte, ezt természetesnek veszik és nem ítélik el. Nem egy klubban láttam ilyent, hogy két csaj „összenyalt", s milyen nagy öröm volt, de ha két srác csinálná ezt, egyből szétvernék a fejüket. 

Csak a melegekhez vonzódsz? 
Ahogy hozza a helyzet! (nevet) Ha látok lehetőséget egy egyéjszakás kalandra, akkor élek vele, de ez arra való, hogy a szexuális vágyaimat kielégítsem. Persze nem minden a szexről szól, én is vágyok egy társra, aki mellettem van. Ilyen eddig még nem volt, a mostani kapcsolatom is inkább a szexről szól.
Az a baj ebben a meleg világban, hogy hamar megunsz egy embert, nem az van, hogy van egy feleséged és gyereked, s ez összeköt. Szexuális kapcsolatra még másként se nehéz partnert találni, de érzelmi társat már igen. A szex olyan, hogy kell is meg jó is, de nem elég. 

A szexuális szokásaid vagy szokásaitok eltérnek a normális, átlagos szextől? 
Nem hiszem, itt azért olyan sok opció nincs, az orális és az anális szex jöhet szóba. Más, ilyen extrém dolgok nem érdekelnek. 

A meleg kapcsolatban van női, férfi szerep? Hogy hívjátok? 
Van, sőt van olyan, hogy ki van alakulva az első perctől, hogy az egyik aktív a másik passzív, de az sem ritka, hogy mindkét fél univerzális. Ez fontos, amikor társat keresek, ha én passzív vagyok, nem fogok magam mellé még egy passzívat keresni, mert azzal nincs amit kezdjek.
Ez kialakulhat menet közben, de van, aki már előre jelezi. A mostani társkereső oldalakon ezt is feltüntetik, hogy milyen szerepet töltenek be. 

Hogy képzeled el magad hetvenévesen? 
Nem hiszem, hogy kapok valakit, aki ilyen sokáig velem lesz. Hetvenévesen is meleg leszek, és valószínűleg magányosan fogok élni a kutyáimmal egy kertes házban.
Most nagy divat lett külföldön, hogy a meleg párok gyereket fogadnak örökbe. Megadhatnak neki bármit, de az mégsem egészséges, hogy a gyerek azt lássa, két apja vagy két anyja van. Szeretnék gyereket, bár nem hiszem, hogy valaha lesz.

forrás: ur.ro

2013. február 27., szerda

Bécsben vertek meg egy szerb meleget


A meglehetősen homofób Szerbiában gyakran bántalmaznak melegeket, emiatt nyugatról éles kritikával is illetik az országot, hát most ennek az inverze történt. A 19 éves, szerb állampoglár Nikola Perićet Bécs központjában, egy villamosmegállónál bántalmazott 5-6 fiatal, a jelenlévő többi járókelő pedig passzívan szemlélte az eseményeket.
Megrúgdosták és kézzel ütlegelték a saját bevallása szerint is homoszexuális stílusban öltöző fiatalembert, aki a támadáskor magas bőrcsizmát, bundát és retikült viselt. Annyira megverték, hogy a fiatalembert kórházba kellett szállítani.
A homofóbia tűnik az egyetlen motivációnak. Az osztrák HOSI melegjogvédő szervezet bécsi vezetője, Christian Högl azt niylatkozta az ügy kapcsán, hogy ilyen durva támadások melegek ellen Ausztiában egyáltalán nem jellemzők. Perić elmondta, hogy támadói valószinűleg török nemzetiségű diákok lehettek.


forrás: Serbia Insajd

2013. február 18., hétfő

V.I.P. club - Riport az első szabadkai meleg szórakozóhely történetéről




Az első interjúalanyomat talán nem túlzás, ha úgy mutatom be, mint a szabadkai LMBT társasági élet egykori életetőjét és megalapozóját, aki hosszú évek munkájával létrehozott egy olyan helyet, ami menedéket nyújtott a beszélgetni, ismerkedni és szórakozni vágyó embereknek. De sajnos az élet-szülte mesék nagy része nem happy enddel végződik... 
Volt egy klub, sok vendéggel és egy maroknyi odaadó emberrel, akik közül egy valaki maradandó nyomot hagyott bennem. Arra voltam kíváncsi, hogy hol tart most a V.I.P. és hol tart Ő; Stefi. 


Mikor és hol születtél? (év, település)
Stefi: Szabadkán születtem, 1968-ban. 

Milyen névvel illeted a szexuális orientációd? 
Stefi: Leszbikus vagyok.

Mikor jöttél rá, hogy az azonos neműekhez vonzódsz? 
Stefi: Kamasz koromban tudatosult bennem, hogy valami "nincs rendben" velem és 20-as éveim elejéig erőteljesen azon dolgoztam, hogy én is olyan legyek, mint a többiek. 22 évesen fegyverletételre vettem rá magam.

Fegyverletétlre? Nehéz volt elfogadni önmagad? 
Stefi: Nagyon meg voltam rémülve attól, hogy más vagyok és nem felelek meg a "hétköznapi" normáknak. Abban az időben (80-as évek végén) nem voltam kapcsolatban meleg emberekkel, sőt nem is tudtam arról, hogy esetleg másnak is ilyen jellegű problémái lehetnek, illetve vannak mint nekem. Egyszerűen próbáltam beleolvadni a tömegbe! A barátaim sokkal könnyebben fogadták el a másságom, mint én magam! Soha nem hivalkodtam vele, talán még egy kicsit szégyelltem is annak idején, de mint említettem, szerencsém volt, mert olyan barátok voltak mellettem, akik támogattak és elfogadtak olyannak, amilyen voltam.

Mikor költöztél Magyarországra és miért? 
Stefi: 1999-ben politikai nyomásra (mármint a NATO bombázásokra gondolok) életem párja, az akkor 5 éves kisfiának szebb és biztonságosabb jövőt remélve átköltözött Szegedre. Mivel már 4 éve együtt voltunk értelem szerű volt, hogy én is jövök. Persze ez sem volt olyan egyszerű, mivel a munkám Szabadkához kötött, ezért csak hétvégente voltam Szegeden a családdal.

Mikor és miért fogant meg benned, bennetek a klub ötlete? 
Stefi: Abban az időben Szegeden reneszánszát élte a Not caffe meleg bár, ahol nagyon sok ismerősre tettünk szert. Feltűnő volt, hogy rengeteg vajdasági meleg járt oda szórakozni. Őket elnézve vetettük fel a kedvesemmel azt, hogy miért is nem teszünk valamit annak érdekében, hogy ne kelljen határokon át utazni azért, hogy egy picit jól érezze magát az ember fia/lánya. A terveinket megosztottuk az ismerőseinkkel, akik közül voltak merészebbek és vállalták a szervezés részleteit. Tehát az első bulikat nem mi szerveztük, de pár alkalom után mi adtuk a nevünket hozzá. 5 és fél évig minden második szombaton 22 órakor megindult a szórakozás! Jó volt látni, hogy milyen sokan vagyunk! Volt olyan, amikor 150 ember is bepréselődött abba a pici kis pincébe!

Hogy kell elképzelni ezt a helyet? 
Stefi: A pince mindössze 50-60 négyzetméteres lehetett és igen lepusztult állapotban volt amikor kibéreltük. Próbáltuk csinosítgatni, rendezgetni, hogy minél kulturáltabban nézzen ki. Persze kisebb-nagyobb sikerrel. Elsősorban melegek jártak le (ügyvédektől a kétkezi munkásig mindenki), de volt állandó hetero vendégünk is, aki csak a jó hangulat miatt jött! A meleg ismerőseink között V.I.P. kártyákat (meghívókat) osztottunk ki, amivel két ember jöhetett be és az új látogató szintén kapott egy kártyát, amivel legközelebb már ő is magával tudott hozni valakit. Nagyon sok kártyát osztottunk szét az évek alatt, megközelítőleg kétezret. Volt egy biztonsági ember, akinek az volt a feladata, hogy ellenőrizze, hogy mindenki meghívott vendég-e. Erre a vendégeink biztonsága végett volt szükség, mert nem mindenki volt olyan helyzetben, hogy nyíltan vállalja másságát és ezt tiszteletben tartottuk.
Nem azért nyílt a klub, hogy bárkit is rávegyünk arra, hogy felvállalja magát, hanem azért, hogy kiengedje a gőzt!

Így nézett az utolsó évben gyártott V.I.P. belépőkártyák egyike.

Voltak nehézségek a klub működtetésében? 
Stefi: Különösebb nehézségeink nem voltak amiatt, hogy meleg klub voltunk, mivel nem meleg klubkén üzemeltünk, de természetesen gyorsan elterjedt a hír, hogy oda csak "olyanok" járnak, aminek következtében megindult a sárdobálás és ezt szó szerint értem! Az utolsó évben már egyértelmű volt, hogy el kell onnan költözni, mert egyre több lett a betörés, illetve üveg és kő bedobálás buli közben. Évekig "biztonsági" ember volt az ajtóban, aki ellenőrizte a meghívókat és őrt állt a hasonló atrocitások elkerülése érdekében és ez egy ideig be is vált. Meg lehetett volna ezt oldani, ha hivatalosítottuk volna az egészet, de a vendégeink nagy százaléka nem volt rá kész, hogy felvállalja magát a nagyközönség előtt, ezért mi is úgy gondoltuk, hogy a sötétben maradunk. Ez viszont odáig fajult, hogy egyre kevesebb látogató jött, aminek az lett az eredménye, hogy a klub nem tudta fenntartani magát anyagilag. Időközben megnyílt egy másik klub is és hozzánk már nem mertek jönni az emberek. Így 2009.február 14-én megtartottuk az utolsó bulit!

Utólag visszatekintve, mit gondolsz ezekről az évekről? Megérte? 
Stefi: Nagyon szép időszak volt. De soha többet! Hogy miért? Mert akkor, abban időben, azon a helyen mindenünket oda adtuk, a testünk, lelkünk benne volt és senki nem értékelte egy percig sem! Annyira természetesnek vette mindenki, hogy van egy meleg hely Szabadkán, de senkinek sem hiányzott, miután már nem volt!
Az elején mindenkinek megfelelt az, hogy van egy kis pince, ahol ki lehet rázni a bolhákat, idővel viszont nőttek az igények. Szebbet, jobbat, eldugottabbat szerettek volna. Nagyon sokan most sincsenek felkészülve arra, hogy felvállalják magukat, viszont szeretnének kitűnni! Igen, ez a két véglet, de hát ez van.


Hol jobb? Magyarországon, vagy Szerbiában?
Stefi: Szerbiához képest Magyarország kicsit toleránsabb. Kicsit! És most nem a büszkeség menetre gondolok. Szerbia még nincs felkészülve a melegek elfogadására (talán nem is lesz soha) a magyarok viszont a "demokráciában élünk és mindenkinek joga van mindenhez" mögé bújva azt hangoztatják, hogy menyi joggal illetik a melegeket. Nem tudom. Jó lenne nem a politika mögé bújni és élni az életet.

Most mi a helyzet? 
Stefi: Most szokványos családi életet élünk hétköznapi módon, hétköznapi problémákkal. Jobban érdekel az, hogy a gyermekem sikeresen érettségizzen és hogy jó felvételit tegyen a főiskolán! Hogy a családomnak meglegyen a mindennapi betevője! Tudom ez egy kicsit kiábrándítóan hangzik, de már abban a korban vagyunk, amikor saját életünkkel kell foglalkoznunk és nem a többi meleget istápolni! Lehet, hogy egy kicsit elragadtattam magam! Bocsánat, de kicsit csalódott vagyok a melegek hozzáállása végett. Mindenki szereti követelni a jogait, de senki sem szeret tenni érte. Főleg ha magát kell ehhez adnia! Mi próbáltunk csodát tenni. Nem ment.


Farkas Ivona
2013.02.18.

2013. február 1., péntek

Tükör egymás közt, egymásért - FELHÍVÁS




A Szerbiai magyar LMBT csoport lehetőséget kínál minden bátor szellemű jelentkezőnek, hogy elmondja a véleményét a szerbiai LMBTQ embereket érintő ügyekről, a múltról, a jelenről, a hétköznapokról és minden másról, amivel végül egy átfogó képet nyújthatunk magunknak és a nagyvilágnak a jelenleg hazánkban uralkodó helyzetről és talán segítő kezet adhatunk azoknak a sorstársainknak, akik még félnek a változástól, vagy az állandóságtól.
Hisszük, hogy egy jobb, egy toleránsabb jövőt csak közös erővel érhetünk el és ehhez a legfontosabb az őszinte kommunikáció egymás közt, egymásért!

Hogyan?

Írj magadról egy rövid bemutatkozást és küldd el a szmlmbt@gmail.com-ra. Ez alapján a munkatársaink elkészítenek egy személyre szabott kérdéssorozatot és felveszik Veled a kapcsolatot.


Segítség a bemutatkozás szerkesztéséhez:
(Egyik kérdésre sem kötelező a válaszadás, de nagyban megkönnyítheti a további munkánkat.)



1. Hogyan szólíthatunk?
2. Nemed?
3. Szexuális orientációd?
4. Előbújtál már? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
5. Családi állapotod?
6. Mivel foglalkozol?
7. Mi okoz nehézséget a hétköznapjaidban?
8. Mi okoz örömet a hétköznapjaidban?
9. Miért jelentkeztél a felhívásunkra?
10. Hogyan érhetünk el?

Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy bármit megoszthatsz velünk, sőt, arra bátorítunk, hogy minél őszintébben beszélj a helyzetedről, hiszen ezzel nagyon nagy segítséget nyújthatsz minden sorstársadnak!


Ne félj! 

Ha nem szeretnéd a saját neveddel felvállalni a cikket, lehetőséged van álnév használatára!
Nem adjuk ki a személyazonosságodat és elérhetőségedet harmadik fél részére! 
Nem tökéletes a helyesírásod? Korrektúrát vállalunk!
Ha nem szeretnél írni, lehetőséged van a személyes válaszadásra!
Nem publikálunk semmit az előzetes engedélyed nélkül!

Te irányítasz!


Ha bármilyen kérdésed van a felhívással kapcsolatban, keress fel minket a szmlmbt@gmail.com emailcímen!
Köszönjük!